Klári mosolygott a csibe lelkesedésén, de tudta, hogy a csibék nem úgy vannak megalkotva, mint a kacsák. „Csiribi, te földön-homokon élsz jól, de a víz nem a te világod,” magyarázta kedvesen.
Csiribi azonban nem akart hallgatni Klári szavaira, és egyedül beugrott a tóba. A víz hideg volt és mély, és hamarosan Csiribi rájött, hogy nem tud úgy úszni, mint a kacsák. Klári azonnal a segítségére sietett, és kihúzta a vízből.
Amint mindketten biztonságban voltak a parton, Klári így szólt: „Mindannyiunknak megvannak a saját különleges képességei, Csiribi. Ahelyett, hogy másokat utánoznál, fedezd fel és örülj annak, ami te magad vagy. Te kiválóan tudsz futni és szökellni, ami nekünk kacsáknak nem megy.”
Csiribi megértette a tanulságot, és hálás volt Klárinak a megmentésért és a bölcs tanácsért. Onnantól kezdve nem vágyott arra, hogy kacsa legyen, hanem büszkén viselte csibemivoltát, és a saját módján fedezte fel a világot, amíg végül a farm leggyorsabb és legügyesebb csibéje lett.
A történet tanulsága, hogy fontos elfogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és megbecsülnünk saját egyedi képességeinket, ahelyett, hogy másokat próbálnánk utánozni.
