A vihar után, miközben a szívdobogásuk még mindig gyorsan vert, rájöttek, mennyire fontos, hogy figyeljenek egymásra és törődjenek a barátaik biztonságával, nem csak a versengés a fontos.
A történet végén a három barát megölelte egymást, megkönnyebbülve, hogy mindannyian biztonságban vannak. Megtanulták, hogy az igazi erő nem a gyorsaságban vagy bátorságban, hanem a közösségben és a kölcsönös támogatásban rejlik. Ettől kezdve soha többé nem versengtek feleslegesen, hanem együttműködve élvezték a szavanna békés napjait.